7 év telt el azóta,hogy utoljára láttalak...

7 év hosszú idő,azt mondják az idő gyógyír...

Ez igaz?

Meggyógyultam!?

Akkor meg minek ven ez a kényszer,hogy írjak(ha már el nem mondhatom)?

Téged már rég nem érdekel ,mi van velem.

Ez így van jól.

Te is élsz,én is létezem.

Dolgozom,családom ,van gyermekem van...szeretek és szeretnek......mindenem megvan mégsincs...

Érted?

Nem hiszem...én sem értem.

Emészt,7 éve emészt és egyszer majd elemészt...

Szemrehányás?

Ugyan dehogy.

Hogy mit akarok még Tőled?

Semmit...egyszerűn 7 éve a részem vagy és az ember érzi még egy darabig a végtagját ha el is veszti...mintha ott lenne

Én még 7 év múltán is érzem...ott vagy.

Már régen tisztán látom az AKKORT és a MIÉRT-et......

De mégis emészt,nap mint nap....mindennap,míg a....

Hogy ilyen nincs?

Az idő nem gyógyít meg semmit......

Itt majd leírom amit el nem mondhatok...

Elolvasod?

Nem hiszem...de remélem....hisz ezért(is) írom.